1916 – BORZALMAS TÉL A DOLOMITOKBAN

1916 telén nagyon sok hó hullott a Dolomitokban, közel 20 méter. Ma mindenki örül a nagy hóesésnek, de az első világháború alatt a hó volt a legrettegettebb ellenség. A Dobbiacóból (Toblach) Cortina d’Ampezzóba vezető 51-es számú műút hajtűkanyarjában (Torniché=kanyar) levő San Uberto (Szt. Hubertusz) parkolóból a Malga Ra Stua havasra vezető aszfaltút menti sziklán, ha figyelmesek vagyunk megtalálhatjuk azt a vörös márványtáblát, amely emléket állít az itt elhunyt katonáknak. 1916. február 27-én a helyiek által “Luò de Vilagranda (a nagy falu helye)” néven ismert helyen a monarchia tartalék hadseregének (Landsturm) hét cseh és lengyel katonája halt meg lavina következtében. Az 1916-os tél, amelyet már jelentős szeptemberi havazás előzött meg igen zord volt. A hó folyamatosan hullott és a hadállásokat lavinák fenyegették. Az emberek helyzete drámaivá vált. Kiterjedt hegyi szakaszok maradtak hosszú hónapokig elszigetelve. A lavinák dühe csak késő tavasszal hagyott alább. A szemben álló felek a lavinák előidézését a harci taktika részévé is tették. Ez volt az első alkalom, hogy az ember szándékosan idézte elő a hóomlást. A havazás szüneteiben az ellenséges tűzérségek szándékosan, a szemben álló vonalak feletti hótömegeket vették célba, hogy lavinákat zúdítsanak rájuk. Ez a dühödt tél az egész Dolomit-frontot érintette, a katonák menedékeit lerombolta, szétszaggatta a telefonvonalakat zűrzavarba taszította a frontvonalat. A megrémült katonák igyekeztek fedezékbe vonulni, de a fehér halál utolérte őket és még azokat is megölte, akik társaik segítségére siettek. 1916. április végéig a „lavina háború” közel 20 000 áldozatot követelt. Ezen a télen a félelem és az elkeseredettség annyira általánossá vált mindkét oldalon, hogy senki sem gondolt többé a fegyverekre.


52 x 43 cm-es vörös márványtábla emlékeztet a szomorú eseményre.

Források: www.guidedolomiti.com,